traductor

Buscar MdSilo

“YOUTH MANIFESTO” FRIENDS: “Our call for change unites us. (15M)



 15M MOVEMENT:
“YOUTH MANIFESTO”
FRIENDS:
“Our call for change unites us.
We want a new society that gives people priority over economic and political interests.
We want to demonstrate that society has not gone to sleep, and that we will keep fighting for what we deserve by peaceful means.
We want all this, and we want it now.” (Sol, May 2011).

YOUTH MANIFESTO: EVERYONE TO THE STREETS!
A ray of Sun, oh oh oh! Against Opression, oh oh oh!
A ray of Sun, oh oh oh! For liberation, oh oh oh!
LET'S LAUNCH A REVOLUTION TOGETHER THAT IS PARTICIPATORY, JOYFUL, INCLUSIVE AND PEACEFUL:
Stéphane Hessel says, “Get outraged!... for a peaceful uprising… Nonviolence is the path we must learn to follow. I am convinced that the future belongs to nonviolence, and to reconciliation among different cultures.”
We want the pending revolution: HUMAN RIGHTS FOR ALL. Dignity, education, healthcare, employment, housing, culture… FUTURE FOR ALL!! We are acting coherently through Active Nonviolence, which is a courageous stand denouncing all forms for violence that outrage us: physical, economic, racial, sexual, ideological, psychological, etc. “NONVIOLENCE IS OUR STRENGTH.”
“IF YOU DON'T LET US DREAM, WE WON'T LET YOU SLEEP”:
“We need to give a response to social and personal conflicts. But in a new way. Not with values that we don't want, but with joy, good humor, and a good spirits among the people. With respect, with caring, encouraging unity and connection among all of us. We must give a clear signal, powerful and concise, a new attitude that we want to express in the world. Our action is born of the human need to overcome our limits, to liberate ourselves, and to create the type of society we really want.” With the Force that unites us, LET US THINK ABOUT WHAT WE TRULY NEED.
WE THE PEOPLE COME FIRST:
“Nothing above the human being and no human being above any other.” Not money, the banks, financial capital, the corrupt political powers or their leaders - none of them above the human being. They laugh in our faces with their pockets overflowing. Now IT IS TIME FOR ALL OF US TO LAUGH. “We have awoken, and now we want breakfast!” “We want happiness and freedom to grow in ourselves and in those around us.”
TO BE HAPPY, WE ALL NEED THE FUTURE:
Nelson Mandela tells us: “Education is the most powerful weapon you can use to change the world.”
But why study? Why should we make an effort? Most of us are unemployed or earning poverty wages. For how much longer?
They are leaving us “with no future, no work, no house, no pension… without fear.” “We want to see ourselves dancing toward the future with the light feet of joy!” WE WANT THE FUTURE NOW!!
CITIZENS OF THE WORLD, UNITE: WE ARE A UNIVERSAL HUMAN NATION.
Martin Luther King said: “I have a dream that one day… injustice and oppression will be transformed into freedom and justice… and the whole human race will unite in a beautiful symphony of brotherhood.”
Everywhere we have problems: in Egypt, Tunisia, Morrocco, Iceland… and they have begun to fight by agreeing on a change. Now in the rest of Europe and the Americas, and soon in every country on the Planet, in every town and city. EVERYONE TO THE PUBLIC SQUARES!
We want uncensored internet all around the world. We want a worldization that supports all ethnicities, languages, customs and beliefs - a convergence of cultures.
WE HAVE FAITH AND HOPE THAT ANOTHER WORLD IS POSSIBLE:
We want a world where we live together in happiness, all of us and not just a few. A WORLD WITHOUT WARS, WITHOUT WEAPONS, WITHOUT HUNGER, WITHOUT POVERTY, AN ECOLOGICALLY SOUND WORLD FULL OF SOLIDARITY… with equal rights and opportunities for all human beings. “To struggle for the rights of the minorities is to struggle for the rights of all.” “No human being is illegal.”

REAL DEMOCRACY NOW!
Enough hypocrisy. Money is everything: it buys the governments, the laws, the communications media… We say enough!! We want RESPONSES TO THE REAL NEEDS OF THE PEOPLE. WE ALL HAVE THE RIGHT TO STATE OUR OPINION AND DECIDE TOGETHER, instead of having a few decide for us.
Politicians who have been elected through direct democracy must faithfully represent the will of the citizens and be at their service. Sovereignty resides in the people, and we the people must be continually vigilant. We aspire to have all laws undergo Referendum. So that we are not betrayed, we demand THAT ELECTORAL PROMISES BE FULFILLED, that they cannot be changed by the financial interests of the powerful.
THE POWERFUL DO NOT REPRESENT US.
The politicians of the system want to silence our voices (sometimes by force and violence), so that they can keep living at the expense of our silence. The politicians have gone to the rich from the “monster” of the capital market. Let them resign and join this revolution.
GIVE US FULL EMPLOYMENT AND DIGNIFIED WORK!
José Luis Sampedro said: “I urge you to move forward in the struggle for a more human life… you will find many obstacles in your path, but it is your future that is at stake. May 15 must be more than an oasis in the desert; it must be the beginning of an arduous struggle so that finally we no longer are - or are seen as - 'merchandise in the hands of the politicians and bankers.' We say NO TO FINANCIAL TYRANNY AND ITS DEVASTATING CONSEQUENCES.”
NO TO ECONOMIC VIOLENCE. No to speculation and usury. No to fiscal paradises. No to the scandalous sharing of benefits among those who control capital and business, without considering the workers and the unemployed. No to the scandalous differences in salary in the same business, in the same country, and in different countries and regions of the planet.
We need a bank that serves the people. “The Bank always makes a profit and never gives us any of it.” Democratize all businesses. Let the workers also come together and organize in assemblies. Support businesses that organize dignified strikes. Support cooperative societies and businesses and worker self-management.
WE RESPECT DIVERSITY:
Gandhi said: “Violence only engenders more violence.”
If we wish to reach common agreements, we have to respect creativity and diversity, and not impose our own point of view. Any kind of imposition is violence, and such violence only limits us, and is unnecessary.
The violence of the states and entrenched powers against the people and their manipulation of us is an outrage. “Against your violence, my peace; against your nightstick, my word.”
WE ASK THE SUPPORT OF ALL THE PEOPLE, ORGANIZATIONS AND COLLECTIVES THAT ARE ALREADY WORKING FOR A BETTER AND MORE HUMAN WORLD.
LET'S CHANGE HISTORY: LET'S SAY YES TO HISTORY!!
We give thanks for the example and inspiration of all who have fought actively and peacefully down through History, so that we might arrive at this point. We ask the support of all who feel solidarity with us so that we can continue in this task. Struggling together we will leave a much better world for everyone. We have the capability and the strength to change history. This is the moment to act.
THE PUBLIC SQUARE IS A SYMBOL OF THE SPIRIT THAT UNITES ALL HUMAN BEINGS:
WE DO NOT WANT EMPTY WORDS.
Together we have generated a unique new process which, if we apply ourselves, can lay the foundations for a true cultural, social and personal revolution. A revolution of all and for all, in which the central value is the human being, and the methodology is active nonviolence.
If this is to endure over time we need to organize. We need an organization that is not bureaucratic, but based on human communication: communication that enriches us and allows us to grow together. Communication that does not lead us to despair or separation; communication based on respect, communication that incites to us action.
That is why we propose, here and now, that we take a moment to think about all the difficulties we've had, and everything we have learned from those difficulties…
And now let us remember those good moments that neither we nor the world will ever forget …
BECAUSE THIS IS NOT UTOPIA, THIS IS REALITY
LET'S ALL PARTICIPATE!!
THE FUTURE IS OURS!!
EVERYONE TO THE PUBLIC SQUARES!!

(Everyone to the Public Squares - Youth Manifesto)

Charlas sobre la naturaleza de los guías



1
Mario: ¿Y cómo es el asunto de la naturaleza del guía?
Salvatore: Esa es la misma pregunta que yo me hago. Este es un problema serio.
Mario: Yo creo que ustedes se han formulado varias veces esta misma pregunta.
Salvatore: Ya hemos empezado esta discusión en el Centro precedente. ¿Dónde está?, ¿está adentro?,
¿está afuera?, ¿qué es?, ¿qué no es?, ¿es una ilusión de mi conciencia?, ¿es una formación de mi
conciencia que me da dirección?, ¿tiene una naturaleza?, ¿tiene una identidad?, ¿qué es…? ¿qué es?
(preguntas al Negro)
 ¡Esa es la pregunta!
Mario: Antes de poner esta pregunta quizás sería interesante poner cual es el medio de
comunicación, porque yo escucho por las orejas, veo por los ojos, ¿con qué sentido me relaciono?
Si hay un sentido con que me relaciono con el guía, con esta entidad que no parece ser del mundo
de los objetos.
Quizás la pregunta se podría poner en estos otros términos, ¿con qué sentido?
Salvatore: En la conversación en otro espacio o tiempo con Mario, se dijo que el medio de comunicación
con el guía era el Doble. Se da como hipótesis de trabajo la existencia del Doble, que sería el elemento de
comunicación a través del cual es posible percibir este esquema que es el guía.
 Entonces el Doble es el que permite la comunicación.
 Después, el Doble, decimos que actúa (si eso se puede decir) en la conciencia, es decir en el televisor
que construye las imágenes en ese momento mental.
 Como hemos visto, las imágenes se construyen a partir de elementos de memoria; en ese caso el
estímulo es un estímulo que viene directamente del  Doble, no sabemos bien de donde, pero de todas
maneras una imagen se construye a través de la percepción y la memoria.
 En este caso esta interacción a través del Doble actúa sobre la conciencia. La conciencia tiene a su
disposición un bagaje de imágenes según la persona, según la experiencia, y a través de este bagaje de
imágenes construye otra imagen que es una expresión de esta interacción con el guía (si así podemos
hablar ). ¿Se entiende?
 Entonces, hay este X que es el guía que interactúa con ese Doble, ese Doble con la conciencia y la
conciencia construye una imagen de esta comunicación y la construye de forma distinta según el sujeto y
según el ámbito cultural de ese sujeto, según el trasfondo que ese sujeto tiene.
 Entonces la comunicación se da a través del Doble  según el Doble va descubriendo algo en ese
trasfondo o si es algo externo, eso es algo difícil decir. Además tendríamos que saber bien que es el
Doble… yo no lo sé.
 Se ha dicho que el Doble es el “campo estructurador de la forma”, pero yo eso no lo entiendo muy bien;
no sé que es eso, honestamente.
 Si me piden como me lo imagino yo, con una visión imaginativa personal. Yo me lo imagino como un
segundo cuerpo, una especie de cosa que está alrededor, más sutil, invisible, en donde yace la memoria de
cada uno. Pero esto es una visión totalmente personal. Y esto sería una especie de copia del cuerpo y está
interactuando continuamente con el cuerpo y entonces lo que pasa en el cuerpo se va de alguna manera
trascribiendo en el Doble, se puede hablar así sin mucha precisión.
 Pero en esta conversación se daba como sentada la  existencia del Doble y este sería el órgano que
permite la comunicación con ese X.
 Esta conversación en realidad tiene una importancia práctica en este sentido: Se pueden dar fenómenos
de tipo mediumnimico como se les llama en este tipo de trabajo. Que se yo, se abre una puerta, una
ventana, pasan estos crach, estos pequeños polstergeist se dan. En un centro alguien decía que se había
levantado la mesa. Pero no es esta la parte interesante del trabajo. Como se ha dicho muchas veces antes,
estos fenómenos se pueden simplemente atribuir a los dobles de las personas que están participando de
estos trabajos. Pero no es esta la parte interesante del trabajo, aunque se pueden dar fenómenos de tipo
paranormal. La cosa más interesante es el silencio y la respuesta.
 Y por mi experiencia personal que no se bien si puede servir o no, es una profunda paz interna y un
fenómeno de iluminación. Esa es mi experiencia personal. “Yo si tendría para describir y discriminar con
todos los centros que hemos hecho, cuando se ha dado verdaderamente una experiencia de tipo más que
paranormal, crach, etc.), si no que ha sido verdaderamente importante para mi era que algo en mi espacio
de representación, más específicamente en la cabeza se iluminaba, había como una iluminación fuerte, una
                                             
1
 Mario y Salvatore en 1983electrificación y adentro un sentimiento de paz y de alegría, Esto yo lo he visto como registros que podría
llamar distintos de otras que también se han dado así ligeramente paranormal.
 Esto me sucedió en Chile, tu estabas Tommy, también la Pía. Fue una cosa grupal, la gente estaba con
una electrificación profunda pero no agitada, si no que era un registro de luz interna, de paz. Después
cuando todos salieron empezaron a mirar las estrellas como si las hubieran mirado por primera vez. Esto es
un registro que yo defino como místico y que no tiene nada extraordinario desde el punto de vista externo,
pero si una electrificación, de la luz, de profunda paz y de una alegría tranquila. Por lo que se refiere al
silencio y la respuesta esto ya es otra cosa. A mi se me ha dado el fenómeno de respuesta interna, pero no
se si esto viene al caso o si es una traducción malformada, no sé.
 Me parece que es mejor que cada uno trabaje con el silencio y respuesta.
 No se si era esa la pregunta.
 El punto más importante era no confundir los fenómenos paranormales, (hasta ahora se han hecho
cosas muy pequeñas nada más) con ese otro registro de iluminación, de electrificación y de paz interna.
  Por lo que se refiere a la conexión del doble y del guía, en esta conversación que tuvimos se dijo que el
Doble era la conectiva entre este fenómeno del guía y la conciencia y después la conciencia organiza
imágenes de distinto tipo: visual, cenestésica, etc.
Mario: ¿Pero cómo han hecho los místicos, las religiones y todas esas rarezas para interpretar ese
fenómeno o ese supuesto fenómeno? Ellos han hecho, han dado sus interpretaciones a estas cosas.
No serían tan irregulares.
 Y muy distintas son las interpretaciones que han dado. Algo me comentabas tu Salvatore
desembucha… Es un lindo tema ¿no? Confiesa, que el  director confiese porque se han dado
muchas respuestas, intentos, balbuceos, ¿no es cierto?
 Hay toda una historia con eso, es una cosa pesada, una cosa que viene desde hace rato ese lío.
¿Qué pasa ahí?
Salvatore: Se han construido distintos paisajes.
Mario:  Si pero mira se han movilizado millones de personas con esas historias, ¿Cómo es ese
asunto? No creo que haya millones de estúpidos, es demasiado.
Salvatore: ¡No!, han habido cambios de civilizaciones con base en una idea de este tipo. Y esta condición
es posible en un determinado momento histórico, por ejemplo en un determinado lugar.
 Ha habido ya cambios de rumbos de civilizaciones, se puede rastrear históricamente. También es difícil
decir que haya sido un fenómeno de hipnosis o de ilusión colectiva porque se han visto resultados tangibles
en la construcción de una nueva visión del mundo.
Mario: ¿Y tú lo relacionas con experiencias de ese tipo.?
Salvatore: Yo creo que sí, por ejemplo la cosa más fuerte que yo puedo ver ha sido el Islam. Hay
documentación histórica irrefutable. Allá un pueblo de cuarta o quinta categoría al límite del imperio
bizantino y del imperio persa, que no tenían nada que ver con nada, en el tiempo de primera generación. Se
puede decir que le cambia la cara a una buena parte del mundo. Estamos en tiempos históricos.
Mario: Y tú lo atribuyes a un contacto de ese tipo, más que a fenómenos de tipo histórico
simplemente en su desarrollo.
Salvatore: Sí, pero parece muy, muy difícil interpretarlo en  términos estrictamente históricos como
condiciones económicas, culturales, porque nadie podía hacer suponer a un historiador de ese tiempo que
de allá podía surgir algo capaz de amenazar al imperio bizantino y al imperio persa, -las potencias de ese
tiempo, como ahora pueden ser América y Rusia- y ella transformará efectivamente y llegarán hasta India,
Indonesia y hasta España.
Mario: o sea tu lo atribuyes a un contacto de esa naturaleza más que a un cambio de mentalidad por
otros motivos. Más bien un contacto de este tipo.
Salvatore: A mí me parece una cosa muy posible de decir. Esta es una valoración totalmente personal,
pero también en la literatura es difícil rastrear,  aún en los marxistas más recalcitrantes, una explicación
simplemente económica o histórico cultural del Islam. Así que por lo menos para mi visión personal soy
llevado por mis valoraciones a aceptar una cosa así. Mario: O sea que tu crees, con lo que estás diciendo, que es toda una interpretación historiológica
diferente... Si uno se atiene a lo que dices, la idea es que hay una irrupción extrahumana en el
proceso histórico.
Salvatore: Sí
Mario: ¿Que modifica el proceso histórico?
Salvatore: Sí
Mario: ¿Eso piensas?
Salvatore: Sí.
Mario: ¡Ajá...! Es muy interesante
Salvatore: Pero de todas maneras este contacto supuesto o verdadero, se ha organizado adentro de una
forma histórica, ha cambiado la forma histórica, ha construido otra visión del mundo en todos los campos: en
lo social, en lo cultural, en lo artístico, en todo, no ha sido una cosita. El cristianismo, el Islam, aunque hayan
tomado elementos de la civilización, de lo que tenían a mano, estos elementos fueron reorganizados en una
visión del mundo totalmente nueva, original. Por lo menos esto es lo que aparece. El hecho de que ellos
cambiaran las coordenadas históricas, los puntos de referencias históricos, que hayan organizado una
visión del mundo nueva, -a partir de los elementos que tenían- hayan organizado algo totalmente original es
indudable. En el Islam se ve muy bien. En el cristianismo es algo mucho más discutible, más complejo,
además no hay esta certeza histórica que se puede ver en el Islam. Pero allá también se ha construido una
forma a partir de los elementos Judaico-Cristiano con aportes de las civilizaciones del Mediterráneo: Egipto,
Asia Menor, Roma. Se ha construido algo totalmente  nuevo. Una civilización distinta. Algo nuevo y en
general nuevos pueblos también irrumpen en la historia. Así ha pasado con los Árabes, con los Bárbaros de
Europa, etc.
 Que en un momento dado se forme algo nuevo totalmente impredecible, porque eso del Islam ha sido
una cosa totalmente impredecible, totalmente fuera de lugar; nadie podía pensar que de ese lugar saliera
algo. Lo mismo se puede decir de Palestina, un lugar conflictivo, con un montón de problemas, lugar
pequeñísimo, frente a los imperios del tiempo, que eran Persia y Roma. Pero con el cristianismo hay tanta
discusión.
Mario: ¿Pero el mecanismo como es? Las conexiones,  los botones como se aprietan, como
irrumpen determinadas cuestiones que trasforman y todo aquello, como es el circuito. ¿Por qué
aparece de pronto una fuerza extraña en la historia y se produce un cambio? Supongamos que fuera
así, ¿con qué ciclo, con qué ritmos, o con qué necesidades, o por qué, o para qué, todo eso?
 Eso es de mucho interés en el caso que así fuera.
 Es interesante saber eso, se podría pegar justo.
Salvatore: Bueno, con el Islam yo no se muy bien, pero en lo que se refiere al nacimiento del Cristianismo
allá hay una crisis tremenda en todo el mundo occidental, una crisis espantosa, muy similar a la que
estamos viviendo ahora. La crisis ya se arrastraba un par de siglos.
Mario: Tu dices como que hay un campo de crisis, algo así como que las defensas están más
debilitadas y la gente se resfría con más facilidad en el sentido que hay una crisis tremenda y
entonces es adecuado el fenómeno, ¿más o menos así?
Salvatore: Habría como una grave tendencia autodestructiva en la civilización en este periodo por los
menos en el Imperio Romano y también en el Imperio Persa y había una búsqueda que se puede rastrear
hasta dos siglos antes de cristo.
 Hay un cambio en la manera de ver el mundo, la religión tradicional quedará atrás, la gente se encuentra
sin nada, en el medio de una organización social más o menos firme, con sus obligaciones económicas y
con una gran capacidad de comunicación en el caso del Imperio Romano. Pero una crisis profunda al
interior de la conciencia, como que los elementos de referencia, las referencias que esos pueblos habían
tenido hasta ese punto ya no existen más. Nadie creía en la religión tradicional. Empiezan las religiones
personales de salvación. Empieza la idea de salvación. Toda la gente empiezan ritos olvidados. Todas las
sectas llegan a Roma, Alejandría, de ?????? a Bizancio. Se da un resurgir de la búsqueda religiosa y toma
cuerpo en las distintas organizaciones como si se hubieran puesto más receptivos o utilizando la
terminología que se dio en la conversación con Mario, como si Dios se acercara.   Abruptamente cambió la manera de ver de los seres históricos de ese tiempo. Eso es muy notable y se
puede rastrear y lo han rastreado los historiadores, lo que empieza a pasar dos siglos antes de cristo en
todo el mundo mediterráneo.
 No se si responde la pregunta.
Mario: Bueno eso por el lado de entidades más grandes digamos. ¿Y el “GUIA” y eso, qué? ¿Es de la
misma naturaleza que esto otro? ¿O es de otra naturaleza?
Salvatore: Es difícil decir.
 En la literatura cristiana por ejemplo o Islámica que son las más cercanas, hay como intermediaciones,
mensajeros, conectivas entre el Dios que se acerca y a la conciencia de los humanos.
Mario: Aparecen entonces entidades intermedias por así decirlo.
Salvatore: Exacto, el Arcángel Gabriel para Mahoma; el mismo Arcángel para la Virgen. Hay como seres
intermediarios.
Mario: Suponte, esos serían los guías. Y los guías que uno representa como elementos muy únicos,
probablemente de memoria propia, ¿cómo es esa cuestión? Suponte que yo configuro un guía con
elementos interesantes que puedo tener en memoria, hago mi construcción mental, ¿no es cierto?
Me sirve, me da referencias, concentra energía mental, me da dirección y todo aquello. Como
construcción sicológica, ¿no es cierto? Esta bien, y entonces cómo opera esa otra cosa. Eso es de
mucho interés… Si es que se puede solucionar.
Salvatore: Sí se puede solucionar, podemos distinguir un nivel psicológico y un nivel X que llamamos así,
espiritual, y yo puedo construir un guía y eso tiene su utilidad para mi vida cotidiana, para relación con todo
el mundo, pero está en el campo de lo psicológico.
Mario: ¿Cuál sería la relación entre un guía de otro tipo y un guía psicológico?
Salvatore: Yo veo (siempre como interpretación personal) que los guías sicológicos son aproximaciones a
esos otros modelos que en algún momento se revelan o se conectan o se aproximan.
Mario: ¿No serían de la misma naturaleza.
 Yo diferenciaría entre el plano estrictamente psicológico en donde yo puedo ver el componente de
memoria.
MARIO: Ahí parece que no hay problema, en la configuración de los guías sicológicos, es registrable
personalmente, uno lo hace, y lo hace. Algunos les sale regular, a otros les sale mejor. Eso va, se
construyen imágenes y todo aquello. Esa parte no hay problema. Pero en la otra hay problemas
verdaderamente.
 ¿Y que dirías tú de tu experiencia personal, ¿qué te permite diferenciar una cosa de la otra?
Salvatore: Un poco ese registro que he tenido en algunas ocasiones de iluminación, de electrificación y de
profunda paz, cosa que no me pasa si yo me imagino mi Modelo por ejemplo. Si yo me imagino el modelo
conductual, yo estoy finalizando esta evocación a un determinado comportamiento y en general a un
comportamiento difícil, cuando yo estoy en una situación fácil yo no necesito a un guía comportamental,
cuando estoy en una situación difícil, ahí me propongo modelos y entonces evoco ese modelo, que yo
mismo he construido y entonces ahí yo reconozco por autoobservación una finalidad muy clara: Resolver en
términos de comportamiento la situación difícil y entonces aplico ese modelo más o menos perfecto, más o
menos organizado que yo he construido.
 Pero esta vivencia que yo he descrito no la reconozco en las otras situaciones.
Mario: Parece que se produjeran modificaciones sicológicas sin ser el fenómeno que lo dispara de
tipo psicológico.
 O sea que lo que pasa en tu psiquismo, que es un fenómeno de tipo psicológico, en el caso que
estás hablando, está producido por un fenómeno extrasíquico.
 Es lo mismo de la historia, ahora llevado al campo del individuo.
 La historia va, y viene una cosa de afuera y hace un lío, y ahora en el campo personal un tipo va
con sus cosas y viene otra onda y produce un acto.
Salvatore: Si es afuera o es adentro, yo no sé. Porque, ¿qué quiere decir que es afuera o es adentro? Mario: ¡En cuanto al registro!
Salvatore: En cuanto a registro, esos son registros internos. También el registro sicológico es interno.
Mario: Claro, esa es la dificultad. En los dos casos el registro siempre es interno esa es la dificultad.
¿Cómo hago para distinguir los dos registros si los dos son internos?
Salvatore: Son internos los dos pero las características de los registros son distintos. Si yo estoy con la
conexión con el fenómeno estrictamente psicológico, me estoy representando al guía, a mi no me pasa
electrificación, ni iluminación en la cabeza, no siento paz interna, sino cuando busco de evocar el otro
registro.
Mario: Eso es difícil. Yo se que cuando los astronautas pasaban el cinturón Van Halen que es un
campo electromagnético pesado veían luces adentro de la cabina, bueno, muy bien veían luces pero
resulta que les vendaron los ojos y al pasar con los ojos vendados en esa zona seguían viendo
luces. Quiere decir que veían luces allá pero las registraban acá. Quiere decir que si veían luces era
porque la acción de ciertas radiaciones pegaba en los centros nerviosos oculares como cuando te
aprietan el ojo ves luces por una acción mecánica, en este caso por ondas electromagnéticas que
pegaban en los centros nerviosos y provocaban el destello haciéndole creer al sujeto que lo veían
afuera, de manera que los sujetos no diferenciaban entre lo que veían afuera y lo que era de adentro:
En ese caso la cuestión se solucionó vendándole los ojos y quedando claro que por los ojos no
entraba, entraba por otro lado.
 ¿Cómo hacen acá?
Salvatore: No me resulta fácil porque yo no puedo decidir si  la conexión está con eso de afuera o de
adentro, porque en todos los casos yo lo registro adentro. O si es una interacción con algo que está afuera,
es decir en el mundo de los objetos.
Mario: Entonces es un paso importante el que has dado. Quiere decir que es igualmente no válido
decir que ese fenómeno se produce adentro o decir que ese fenómeno se produce afuera. Eso es un
avance. No puede asegurarse que se produce afuera,  pero nadie puede decir tampoco que se
produce estrictamente adentro. No hay forma de decirle. Entonces quedan las dos en la misma
situación.
 Entonces el registro es interno pero la procedencia ¿de dónde es?, ese es el problema. El registro
es siempre interno, no puede haber registro externo, pero su procedencia es un poco problemática.
Salvatore: Entonces, con base en todo lo discutido, vamos a ver en el ejercicio que estamos haciendo acá,
nos fijamos en un ruido externo pero también lo acercamos y lo acercamos. Pero también podríamos decir
que estamos interiorizando un registro, haciéndolo cada vez más sutil. Estamos utilizando algo externo para
entrar cada vez más adentro de nosotros, en este caso por la vía del oído. Podríamos decir que lo estamos
organizando en términos de técnica.
Mario: Pero también podríamos decir lo inverso. Podríamos decir que al utilizar un apoyo tal como
fijar que en el sentido del oído están despejando de tu atención todos los otros elementos que hacen
ruido y permiten que un fenómeno llegue desde afuera a ti.
 En todos los casos los registras adentro.
Salvatore: Entonces yo no puedo discriminar ni la naturaleza del contacto, ni la naturaleza del agente del
contacto, ni si viene de afuera o de adentro y eso queda como duda.
Mario: Ese es el punto.
 Queda en duda para todos. Para los que creen y para los que no creen, eso es bueno, es
democrático.
 Sí, sí, queda en duda. Desestabiliza, pone en crisis a la conciencia.
 En suma no podemos resolver el punto, pero el registro es interno, eso sí.
 Es muy interesante el tema, a mí me parece muy interesante, así que hagamos experimentación,
hagamos cosas.
 Vamos, investiguemos. ¿Por qué nos vamos a limitar?

Első levél barátaimnak


Azt tartom, hogy mi akik hiszünk az emberi fejlődésben, nem bánjuk a változásokat, hanem inkább az események felgyorsulását szeretnénk látni, és igyekszünk egyre jobban alkalmazkodni az új időkhöz.
Első levél barátaimnak


1991. február 21.

Kedves barátaim!

Hosszú ideje kapok leveleket a világ minden tájáról, amelyekben a könyveimben érintett témakörökről kérnek bővebb magyarázatot. Általában olyan konkrét dolgokról szeretnének többet tudni, mint az erőszak, a politika, a gazdaság, az ökológia, vagy a társadalmi és interperszonális kapcsolatok. Mint látható, sok és sokféle kérdés merül fel, amelyekre ezen területek szakembereinek kell megadniuk a választ. Én pedig nem vagyok szakember.

Amennyire lehetséges, igyekszem nem ismételni, amit másutt már leírtam és szeretném pár sorban felvázolni a helyzetet, amelyben élünk, valamint a közeljövőben kibontakozó tendeciákat. Régebben az effajta ismertetés vezérgondolata alighanem a “kulturális romlás” lett volna, ma azonban a gazdaság, a szokások, az ideológiák és a hit terén történő gyors változásokról beszélünk, igyekszünk nyomon követni az egyéneket és a népeket fojtogatni látszó bizonyos fokú irányvesztést.

Mielőtt a tárgyra térnénk, két dologra szeretném felhívni a figyelmet: az egyik az elmúlt világra vonatkozik, amelyre ezen írás bizonyos nosztalgiával tekint vissza, a másik pedig az előadásmódra, amelyben az árnyalatok teljes hiányát véljük majd felfedezni, hiszen jócskán leegyszerűsítettük azt, amit az általunk bíráltak egészen másképp fogalmaztak meg. Azt tartom, hogy mi akik hiszünk az emberi fejlődésben, nem bánjuk a változásokat, hanem inkább az események felgyorsulását szeretnénk látni, és igyekszünk egyre jobban alkalmazkodni az új időkhöz. Ami az “új rend” híveinek érveléseit illeti, az alábbiakat tudom mondani: róluk beszélve mindig visszacseng bennem két átfogó irodalmi mű, Orwell 1984 és Huxley Szép új világ című regénye. E két nagyszerű író olyan jövőt jósolt a világnak, amelyben az emberi lényt erőszakkal vagy meggyőzéssel végül leigázzák és robottá alacsonyítják. Úgy gondolom, regényükben mindketten túlságosan nagy intelligenciával ruházták fel a “rosszakat”, s túlságosan ostobának festették le a “jókat”, aminek talán mélyről fakadó pesszimizmusuk volt az oka, de ezt most nem kívánom bővebben kifejteni. Napjainkban a “rosszak” sok problémával küszködő, mohó emberek, akik semmi esetre sem alkalmasak történelmi folyamatok irányítására, hiszen azok nyilvánvalóan meghaladják mind tervező szándékukat, mind képességeiket. Általában nem különösebben tanult emberekről és szolgálatukban álló műszaki szakemberekről van szó, akik szétforgácsolt és szánalmasan kevés erőforrással rendelkeznek. Ezért tehát kérem, ne vegyenek komolyan néhány olyan bekezdést, amelyekben a derültség kedvéért olyan szavakat adunk a szájukba, amelyeket sosem mondanak ki, bár szándékaik bizony errefelé mutatnak. Úgy gondolom, minderről bízvást beszélhetünk könnyed stílusban (most, hogy koruk a végéhez közeledik); azzal a humorral és szellemességgel, amely a jóbarátok levelezését jellemzi.

1. A jelenlegi helyzet

Az ember történetének kezdete óta a jobb élet megteremtésén fáradozva fejlődik. A fejlődés vívmányainak ellenére ma a hatalmat, a gazdasági erőt és a technológiát arra használják, hogy gyilkoljanak, szegénységbe taszítsanak és elnyomjanak a világ számos részén, tönkretéve az új nemzedékek jövőjét, és a bolygó életének általános egyensúlyát. Az emberiség igen kis hányada nagy vagyon birtokosa, míg a többség súlyos nélkülözések között tengődik. Néhol akad elég munka, és azt meg is fizetik, de másutt katasztrofális a helyzet. A legszegényebb rétegek mindenütt szörnyű szenvedést viselnek el a puszta megélhetésért. Ma minimális követelmény a társadalmat alkotó minden egyes ember számára a megfelelő táplálkozás, egészségügyi ellátás, lakás, oktatás, ruházkodás, szolgáltatások, és amint elér egy bizonyos kort, biztosítani a jövőjét élete hátralevő éveire. Az ember teljes joggal várja el mindezt saját maga és gyermekei számára, remélve, hogy ők majd jobban élhetnek. Ám sok millió ember számára ezek a vágyak sohasem teljesülnek.

2. Egy jobb világ alternatívája

Az említett problémák enyhítése érdekében számos gazdasági kísérlet történt már, igen eltérő eredménnyel. Jelenleg olyan rendszert igyekeznek megvalósítani, amelyben bizonyos, feltételezett piaci törvények automatikusan szabályozzák a társadalmi fejlődést, és ezzel úgymond kilábalnak az előző, felülről irányított gazdaság által okozott katasztrofális helyzetből. Ezt a sémát követve a háború, az erőszak, az elnyomás, az egyenlőtlenség, a szegénység és a tudatlanság különösebb megrázkódtatás nélkül, lassan háttérbe szorul. Az országok regionális piacokba integrálódnak, míg végül elérjük a sorompók nélküli társadalmat. Ahogy a fejlett térségek legszegényebb rétegeinek is emelkedni fog az életszínvonala, a kevésbé fejlett régiók is érezni fogják a fejlődés hatását. A többség alkalmazkodni fog az új rendszerhez, amelyet képzett műszaki szakemberek és üzletemberek alakítanak ki. Az esetleges hibákért nem a természetes gazdasági törvények felelősek, hanem e szakemberek fogyatékosságai, akiket – amint ez a vállalatoknál is történik – szükség szerint mindig újakkal kell felváltani. Másrészt ebben a “szabad” társadalomban a nép dönt demokratikusan ugyanazon rendszer különféle változatai közt.

3. A társadalmi fejlődés

Tekintettel a jelenlegi helyzetre és a jobb világ megvalósítására kínálkozó alternatívákra, röviden szólnunk kell erről a lehetőségről is. Valóban számos gazdasági kísérlet történt már, amelyek igen eltérő eredménnyel jártak, de ennek ellenére most azt mondják, hogy az új kísérlet az egyetlen megoldás az alapvető problémákra. Mindazonáltal nem értjük e javaslat néhány tényezőjét. Először is itt van a gazdasági törvények témája. Ezek szerint volnának olyan mechanizmusok, amelyek a természeti törvényekhez hasonlóan, szabadon működve szabályozzák a társadalmi fejlődést. Nehezen tudjuk elfogadni, hogy minden emberi folyamat és természetesen a gazdasági folyamatok is, ugyanúgy működjenek, mint a természeti erők. Éppen ellenkezőleg, úgy gondoljuk, hogy az emberi tevékenység nem természeti, hanem szándékos, társadalmi és történelmi: olyan jelenség, amely nem létezik sem a természetben, sem az állatvilágban. Mivel szándékokról és érdekekről van szó, először is nincs miért feltételeznünk, hogy a jóléthez ragaszkodó rétegeket különösebben foglalkoztatná, hogy leküzdjék más, kevésbé szerencsés sorsúak nehézségeit.

Másodszor pedig az szerintünk elfogadhatatlan érvelés, hogy mindig is nagy gazdasági különbségek voltak egy szűk réteg és nagy többség között, ennek ellenére a társadalmak mégis fejlődtek. A történelem azt igazolja, hogy a népek úgy haladtak előre, hogy jogokat követeltek maguknak a megszilárdult hatalommal szemben. A társadalmi fejlődés nem úgy ment végbe, hogy az egyik réteg által felhalmozott vagyon automatikusan “lefelé” kezdett folyni.

Harmadrészt véleményünk szerint túlzás modellként bemutatni bizonyos országokat, amelyek ezzel a feltételezett szabad gazdasággal működve ma megfelelő életszínvonalon állnak. Ezek az országok területszerző háborúkat folytattak mások ellen, bevezették a gyarmatosítást, a neokolonializmust, a nemzetek és a régiók felosztását; a megkülönböztetés és az erőszak eszközével megsarcolták őket és végül olcsó munkaerőre tettek szert, ugyanakkor a gyengébb gazdaságok számára kedvezőtlen cserefeltételeket szabtak. Úgy is lehetne érvelni, hogy ezek a folyamatok “jó üzletnek” számítottak. Ám ha ezt állítjuk, akkor már nem tartható fenn az, hogy az említett fejlődés független a más népekhez fűződő, speciális kapcsolattól.

Negyedrészt azt állítják, hogy a “szabad” gazdaság elősegíti a tudományos és technikai haladást és az újítást. Ami a tudományos és technikai fejlődést illeti, nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy ez a folyamat azóta működik, amióta az ember feltalálta a buzogányt, az emelőt, a tüzet és így tovább, s mindez olyan történelmi tapasztalatok halmozódásában zajlott le, amely nem igazán törődött a piaci törvényekkel. Ha viszont azt mondjuk, hogy a jóléti gazdaságok elszívják a tehetségeket, fizetik a felszereléseket és a kutatásokat, s hogy végül ösztönzően hatnak a jobb bérezésre, nos, erre is van válaszunk. Ez már évezredek óta így van és korántsem egy speciális típusú gazdaságnak köszönhető, hanem egyszerűen annak, hogy e helyek rendelkeznek kellő menynyiségű erőforrással, függetlenül a szóban forgó gazdasági potenciál eredetétől.

Ötödrészt e társadalmak fejlődését az érinthetetlen természet “adományával” magyarázzák, mint a különleges tehetségek, a polgári erények, a szorgalom, a szervezési készség és ehhez hasonlóak. Ez viszont már nem érv, hanem érzelmi megnyílvánulás, amelyben észrevétlenül elsikkad e népek kialakulásának társadalmi és történelmi valósága.

Természetesen nem rendelkezünk a kellő ismerettel ahhoz, hogy megérthessük, hogyan lehetséges az, hogy ilyen történelmi előzmények után a jövőben is fenntartható ez a rendszer, de ez már egy újabb vita tárgyát képezné: létezik-e valóban ilyen szabad piacgazdaság, vagy leplezett protekcionizmusról, felső irányításról van szó, mely kinyit bizonyos szelepeket ott, ahol úgy érzi ura a helyzetnek, ellenkező esetben pedig elzárja azokat. Ha ez így van, mindaz amit a fejlődés ígéretének vélünk, csak a tudomány és technológia robbanására és elterjedésére vonatkozik, függetlenül a gazdasági törvények feltételezett automatizmusától.

4. A jövő kísérlete

Amint az mind a mai napig is történt, a fennálló sémát szükség esetén egy másik váltja fel, amely “korrigálja” az előző modell hibáit. Ily módon lépésről-lépésre tovább koncentrálódik a vagyon egy szűk réteg kezében, amely egyre nagyobb hatalomra tesz szert. Nyilvánvaló, hogy a fejlődés nem áll meg, és az emberek sem adják alább jogos törekvéseiket. Így rövid időn belül eltűnnek majd annak a tudatlanságnak az utolsó maradványai is, amelyek az ideológiák, a szembenállás, a háborúk, a gazdasági válságok és a társadalmi aránytalanságok alapját képezték. Természetesen mind a megoldások, mind pedig a konfliktusok világméretet öltenek majd, mert már nem lesznek egymástól elszigetelt helyek. Az is biztos továbbá, hogy sem a jelenlegi hatalmi séma, sem az ellene folytatott harc mindmáig alkalmazott formái nem tarthatók fenn.

5. A változás és a személyes kapcsolatok

Mind a piacok regionalizálódása, mind pedig a helyi és etnikai törekvések a nemzetállam szétesése felé mutatnak. A szegény régiókban lezajlott demográfiai robbanás már-már kezelhetetlen vándorlási hullámot indított el. A paraszti nagycsaládok szétbomlanak, a fiatal generáció a városi életet választja. A városi ipari és posztipari társadalom családtípusa a minimálisra csökken, míg a nagyvárosok más kultúrvidékeken nevelkedett emberi tömegeket szippantanak magukba. A gazdasági válságok és a termelői modellek változásai azt eredményezik, hogy újból felszínre tör a megkülönböztetés. Eközben, a technológia gyors fejlődése és a tömegtermelés következtében a termék már akkor elavultnak számít, amikor belekerül a fogyasztói körforgásba. A tárgyak újakkal történő felváltása egybeesik az emberi kapcsolatok labilitásával és eltorzulásával. Az egykori szolidaritás, a valaha “testvériségnek” nevezett eszme örököse mára értelmét vesztette. A munkatársak, az osztálytársak, a sporttársak, a régi barátok vetélytársakká váltak; a házasságban is a másik feletti uralom a cél és a párok kezdettől fogva azt számítgatják, hogy az együttmaradásból vagy a válásból származik-e nagyobb hasznuk. Soha ezelőtt nem volt ennyi lehetőség a kommunikációra, az emberek mégis nap mint nap kommunikáció-hiányban szenvednek. A városi központok soha nem voltak még ennyire sűrűn lakottak, az emberek mégis “magányról” panaszkodnak. Az emberek még soha nem igényelték ennyire az emberi melegséget, a közeledés mégis rögtön gyanússá teszi a kedvességet és segítőkészséget. Így maradt tehát magára szegény emberiség: minden szerencsétlennel elhitették, hogy igenis van vesztenivalója, és hogy ezt a ködös valamit a többi ember akarja elvenni tőle! Ilyen feltételek mellett ezt a mesét is a legautentikusabb igazságnak vélik…

6. Mese a végrehajtó hatalomra áhítozóknak

A ma kialakulóban lévő társadalom végül elhozza majd a jólétet. Ám a jelentős, objektív előnyök mellett az emberiség szubjektív módon is felszabadul. A hajdani szolidaritásra, amely a szegénység sajátja, immár nem lesz szükség. Sokan egyetértenek majd azzal, hogy a pénzzel vagy valami ahhoz hasonlóval minden problémát meg lehet oldani: következésképpen a törekvések, a gondolkodásmód, az álmok is ebbe az irányba fordulnak. A pénzből jó ételt, jó lakást lehet venni, az ember utazhat, szórakozhat, elektronikus játékokat vehet, valamint embereket is vásárolhat, akik teljesítik a kívánságait. Hatékony lesz a szeretet, a művészet, lesznek majd hatékony pszichológusok is, akik meg fogják oldani az esetlegesen megmaradt személyes gondokat, a későbbiekben pedig már az új agykémiai és a géntechnikai feladatokat is el fogják látni.

E bőségi társadalomban csökkenni fog az öngyilkosságok száma, az alkoholizmus, a kábítószerfogyasztás, a bizonytalanság és a bűnözés, amint ezt a gazdaságilag legfejlettebb országok példája bizonyítja is (?). Megszűnik a megkülönböztetés, és nő az emberek közötti kommunikáció. Senki sem fog feleslegesen rágódni az élet értelmén, a magány, a betegség, az öregség vagy a halál gondolatán, mert megfelelő tanfolyamok és terapeuták segítségével ki lehet majd iktatni ezeket a reflexeket, amelyek annyira visszafogták a társadalmak hatékonyságát és eredményességét. Mindenki bízni fog mindenkiben, mert a munkában, a tanulásban, a párkapcsolatokban jelentkező konkurencia végül érett kapcsolatok kialakulását hozza majd magával.

Végül pedig eltűnnek az ideológiák, és többé nem használják fel őket az emberek agymosására. Természetesen senki sem fogja meggátolni, hogy kisebb horderejű kérdésekben az emberek kifejthessék ellenvéleményüket, vagy nemtetszésüket azzal a feltétellel, ha megfizetik az önkifejezés megfelelő csatornáit. A szabadságot nem összetévesztve a szabadossággal, az emberek (egészségügyi okokból) kisebb csoportokban gyűlnek össze, és nyilvános helyen hangot adhatnak a véleményüknek (persze nem szabad aljas rágalmakkal megzavarni és befeketíteni a későbbiekben “önkormányzatnak” nevezett vezetést).

Ám a legrendkívülibb majd akkor következik be, amikor már nem lesz szükség rendőri ellenőrzésre, hanem minden állampolgár eltökélten óvja a többieket azoktól az esetleges hazugságoktól, amelyeket némely ideológiai terrorista próbál mások fejébe tömni. E védők társadalmi felelőssége olyan nagy lesz, hogy nem haboznak a tömegkommunikációs eszközökhöz folyamodni, amelyek azonnal a segítségükre is sietnek a közvélemény figyelmeztetésére; ragyogó tanulmányokat készítenek, melyeket azonnal közzétesznek, fórumokat szerveznek, amelyen nagyműveltségű közvéleményformálók figyelmeztetik az óvatlanokat, hogy még mindig ki vannak szolgáltatva a felülről irányított gazdaság, az autoritarizmus, az antidemokrácia és a vallási fanatizmus sötét erői kénye-kedvének. Nem is kell majd üldözni a zavaró elemeket, mert egy ilyen hatékony tájékoztatási rendszerben senki sem kíván majd közelükbe kerülni, nehogy megfertőzzék. A legrosszabb esetben is sikeresen “átprogramozzák” őket, s nyilvánosan köszönetet fognak mondani azért, hogy újra beilleszkedhetnek és hogy újra élvezhetik a szabadság jótéteményeit. E rendíthetetlen védelmezők, ha nem kifejezetten erre a feladatra rendelték ki őket, az egyszerű emberek köréből kerülnek ki, akik ily módon kitörhetnek a névtelenség homályából, társadalmi elismerésben részesülnek erkölcsi nagyságukért, autogramot osztogathatnak és természetesen megkapják az őket megillető ellenszolgáltatást.

A Cég jelenti azt a nagy családot, amely elősegíti a továbbképzést, a kapcsolatokat, a szórakozást. A robottechnika feleslegessé teszi a testi erőfeszítést, és otthonról dolgozni a Cégnek igazi személyes önmegvalósítást jelent majd.

Ily módon tehát a társadalom nem igényel majd olyan szervezeteket, amelyek nem tartoznak a Céghez. Az ember, aki annyit küzdött a jólétért, végre bejut a paradicsomba. Bolygóról bolygóra vándorolva felfedezi majd a boldogságot. Bárhol letelepedve tetterős, versenyképes, megnyerő, diadalmas és pragmatikus (mindenekelőtt pragmatikus) ifjú válik majd belőle… aki méltó a Cég ügyvezetői tisztére!

7. Az emberi változás

A világ olyan rohamosan változik, hogy sok minden, amiben nemrég még vakon hittünk, ma már nem érvényes. A felfokozott ritmus bizonytalanságot, irányvesztést eredményez minden társadalomban, legyen az gazdag vagy elmaradott. Ebben a megváltozott helyzetben a hagyományos vezetők, valamint “véleményformálóik”, akárcsak az egykori politikai harcosok és társadalmi aktivisták jelentőségüket vesztik az emberek szemében. Születőben van egyfajta érzékenység, amely már az új idők szellemének felel meg. Ez az érzékenység egészében fogja fel a világot és arra figyelmeztet, hogy az emberek gondjai, bárhol éljenek is, további gondokat teremtenek egészen távoli területeken is. A tömegkommunikációs eszközök, az árucsereforgalom és a nagy embertömegek vándorlása a világ egyik részéből a másikba, jól mutatja a globalizáció folyamatának felgyorsulását. A problémák egyetemességének megértését pedig új cselekvési feltételek kialakulása kiséri, nyilvánvalóvá téve, hogy a jobb világért folytatott tevékenység akkor lesz eredményes, ha abból a közegből indul ki, amelyben befolyással rendelkezik. Más üres frázisokkal teli korokkal ellentétben, amelyekkel külső elismerést kívántak elérni, ma már a szerény és szívesen végzett munkát kezdik értékelni, amely nem önmagunk előtérbe helyezését célozza, hanem önmagunk és közvetlen családi, munkahelyi és baráti környezetünk megváltoztatására irányul. Akik valóban szeretik az embereket, nem becsülik le ezt a cseppet sem látványos feladatot, amely érthetetlen marad a régi vezetőkre és vezetett tömegekre épülő kialakulási tájban nevelkedett opportunisták számára, akik mások kihasználása által jutottak fel a társadalmi ranglétra csúcsára. Amikor rádöbbenünk, hogy a skizofrén individualizmusnak már nincs jövője, és nyíltan elmondjuk gondolatainkat és terveinket minden ismerősünknek, nem tartva attól, hogy nem fogják megérteni; amikor mások felé fordulunk; amikor az egyén és nem a személytelen tömegek sorsa iránt érdeklődünk; amikor eszmecserére és közös munkára buzdítunk; amikor világosan kimondjuk, hogy sokak munkájára van szükség a mások által szétszaggatott társadalmi háló újraszövéséhez; amikor érezzük, hogy még a “legjelentéktelenebb” ember is többet ér, mint a jelenlegi társadalom csúcsán lévő lelkiismeretlen kalandor; mindez azért válik majd valósággá, mert bensőnkben újra megszólal a Sors hangja, amely a népeket a fejlődés helyes útjára terelte, ez az annyiszor eltorzított és elfeledett Sors, amelyet azonban mindig újra megtaláltunk a történelem fordulóiban. És nemcsak új érzékenység, új cselekvési mód bontakozik ki előttünk, hanem új erkölcsi magatartás, és újfajta taktikus életvezetés is.

Ha megkérnének arra, hogy a fentiekben elmondottakat precízebben kifejtsem, akkor azt mondanám, hogy az emberek, ahogy háromezer év alatt már oly sokszor, ma újra érzik azt az erkölcsi szükségletet és igazsáot, hogy úgy bánjanak másokkal, ahogy azt a maguk számára is elvárják. Még azt is hozzátenném, hogy mintegy általános viselkedési szabályokként ma a következőket várjuk el:

Legyen valamilyen arányosság, rangsorolni lehessen az élet legfontosabb dolgait, együttesen lehessen szemlélni őket, és ne forduljon elő, hogy valami túlzott hangsúlyt kap, míg más háttérbe szorul;
Legyen növekvő alkalmazkodás, amely a fejlődést szolgálja (nem csupán a rövidtávú célokat) és lehetetlenné teszi az ember tárgyként kezelésének minden formáját;
Legyen jól időzített cselekedet, egyfajta alkalmazkodás, amely által meghátrálunk a nagy erő előtt (nem minden kis nehézség előtt), és előretörünk amikor ez az erő meggyengül;
Legyen bizonyos fokú koherencia amelyben felhalmozódnak azok a cselekedetek melyek az egység érzését és az önmagunkkal való egyetértést szolgálják, és kiküszöbölik azokat, amelyek ellentmondást szülnek és ellentétet teremtenek az ember gondolatai, érzései és cselekedetei között.
Nem hiszem, hogy meg kellene magyaráznom, miért mondom azt, hogy “érezzük azt az erkölcsi szükségletet és igazságot, hogy úgy bánjunk másokkal, ahogy szeretnénk, hogy velünk bánjanak” azzal az érveléssel szemben, hogy mostanában nem szokás így cselekedni. Azt sem hiszem, hogy további magyarázatokat kellene adnom azzal kapcsolatban, hogy mit értünk “továbbfejlődés” és “növekvő alkalmazkodás”, és nem egyszerű alkalmazkodás alatt. Ami a nagy vagy hanyatló erőkkel szembeni meghátrálást vagy előretörést illeti, kétségkívül számolnunk kell olyan mutatókkal is, melyeket figyelmen kívül hagytunk. Végezetül az egységes cselekedetek összefogása, a közvetlen ellentmondásos helyzetekkel szemben, amelyekben élünk, vagy ellenkező értelemben, az ellentmondás elvetése, minden vonatkozásban nehéznek látszik. Ez így van, de ha a fentiekben elmondottakat még egyszer megvizsgáljuk, akkor látni fogjuk, hogy mindezeket a dolgokat egy olyan magatartásmóddal összefüggésben említettük, amely ma elérendő célként jelenik meg és amely nagyon eltér a régi magatartásmódoktól.

Igyekeztem kiemelni néhány jellegzetes vonást, az új érzékenységgel, az emberek közötti új kapcsolattal, a személyes magatartás új módjával kapcsolatban, és azt hiszem, többet adtam, mint a helyzet egyszerű bírálatát. Tudjuk, hogy a kritika mindig fontos, de még annál is fontosabb, hogy gyakorlati tetteinkben térjünk el a bíráltaktól!

Szívélyes üdvözlettel: Silo

“MANIFIESTO DE L@S JÓVENES”. MOVIMIENTO 15M:


AMIG@S:
“Nos une una vocación de cambio.
Queremos una sociedad nueva que dé prioridad a las personas por encima de los intereses económicos y políticos. 
Queremos demostrar que la sociedad no se ha dormido y que seguiremos luchando por lo que nos merecemos por la vía pacífica. 
Lo queremos todo, lo queremos ahora”. (Sol. Mayo - 2011). 
 
MANIFIESTO DE L@S JÓVENES: ¡¡TOD@S A LAS PLAZAS¡¡

Un rayo de Sol. uoh oh oh! Contra la opresión. uoh oh oh!
Un rayo de Sol. uoh oh oh! Por la liberación. uoh oh oh!

HAGAMOS JUNT@S UNA REVOLUCIÓN PARTICIPATIVA, ALEGRE, CREATIVA, HORIZONTAL (NI JEFES, NI AMOS), INCLUSIVA Y PACÍFICA:
Stéphane Hessel nos dice: “¡Indignaos¡… Por una insurrección pacífica… La noviolencia, el camino que debemos aprender a seguir. Estoy convencido de que el porvenir pertenece a la noviolencia, a la conciliación de las diferentes culturas”. 
Queremos la revolución pendiente, la de los DERECHOS HUMANOS PARA TOD@S. Alimentación, salud, educación, trabajo, vivienda, cultura… ¡¡CALIDAD DE VIDA, DIGNIDAD Y FUTURO PARA TOD@S¡¡.
Actuamos coherentemente por medio de la Noviolencia Activa, que es una posición valiente, de denuncia, de resistencia justa contra todas las formas de violencia que nos indignan, como son la violencia física, económica, racial, sexual, religiosa, ideológica, psicológica, etc. “LA NOVIOLENCIA ES NUESTRA FUERZA”.

“SI NO NOS DEJÁIS SOÑAR, NO OS DEJAREMOS DORMIR”:
“Tenemos la necesidad de dar respuesta a los conflictos sociales y personales. Pero de una forma nueva, no con valores que no queremos. Sino con alegría, buen humor, con buen espíritu entre la gente. Con respeto, con cariño, favoreciendo la unión, la conexión entre tod@s. Hay que dar una señal clara, potente y concisa de una nueva actitud que queremos plasmar en el mundo. Nuestra acción nace de la necesidad del ser humano, para superar sus limites, para liberarse, y para crear ese otro tipo de sociedad que verdaderamente queremos”. Somos los protagonistas de nuestro destino. Con la fuerza, con el sentimiento que nos une, PENSEMOS EN LO QUE NECESITAMOS REALMENTE, y pongámoslo en acción.

LO PRIMERO SOMOS LAS PERSONAS:
“Nada por encima del ser humano y ningún ser humano por encima de otro”. Ni el dinero, ni los bancos, ni el capital, ni los poderes y políticos corruptos. Ellos tienen una avaricia sin límites. Pero sólo son el 1%, mientras que nosotros tenemos la fuerza del 99%. Ellos se ríen en nuestra cara con sus bolsillos bien llenos. Ahora, ES TIEMPO DE QUE NOS RIAMOS TOD@S. “Hemos despertado, ahora queremos desayunar”. “Queremos que crezca en nosotros y en quienes nos rodean la felicidad y la libertad”.

TOD@S NECESITAMOS EL FUTURO PARA SER FELICES:
Nelson Mandela nos dice: “La educación es el arma más poderosa que puedes usar para cambiar el mundo”.
La verdadera educación tiene que ser divertida, creativa, exploradora, y estimulante. Pero hemos sido engañad@s, la educación no es sobre la expansión de la mente y el conocimiento de nuestro universo. Ahora es un tema económico y va dirigida a que seamos esclav@s del sistema. Ésto no es vivir, es sobrevivir.
¿Para qué estudiamos? ¿Para qué nos esforzamos? La mayoría estamos parados o con sueldos de miseria. ¿Hasta cuándo? Nos están dejando “sin futuro, sin trabajo, sin vivienda, sin pensión… sin miedo”. “Queremos que en nuestros ojos se vea danzar hacia el futuro, los pies ligeros de la alegría”. QUEREMOS EL FUTURO ¡¡YA¡¡

CIUDADAN@S DEL MUNDO UNID@S: SOMOS UNA NACIÓN HUMANA UNIVERSAL:
Martin Luther King nos dijo: “Sueño que un día… la injusticia y la opresión, se convertirán en un oasis de libertad y de justicia… y se unirá todo el género humano, en una hermosa sinfonía de fraternidad”. 
Tenemos problemas en todos los lugares. En Egipto, Túnez, Marruecos, Islandia… ya han empezado a luchar poniéndose de acuerdo por un cambio, ahora en el resto de Europa, (SpanishrEvolution, Occupy London, Indignati Italia, Francia, etc.) y en todos los países del Planeta (Occupy EEUU, Australia, Toma la plaza mexico, ¡Democracia Real Ya! en muchos países, etc.) en todas las ciudades y pueblos. EN TODAS LAS PLAZAS. Ocupa la Tierra. OccupyEarth. Toma la plaza. 
Internet sin censuras en todo el mundo. Mundialización apoyando la diversidad de etnias, lenguas, costumbres y creencias, la convergencia de las culturas. Cambio Global. GlobalChange. 

TENEMOS LA ESPERANZA DE QUE OTRO MUNDO ES POSIBLE: 
Queremos un mundo en el que tod@s vivamos felices, y no sólo unos pocos. UN MUNDO SIN GUERRAS, SIN ARMAS, SIN HAMBRE, SIN POBREZA, ECOLÓGICO, SOLIDARIO… con igualdad de derechos y oportunidades para todos los seres humanos. “Luchar por los derechos de las minorías es luchar por el derecho de tod@s”. “Ningún ser humano es ilegal”. GlobalrEvolution, WorldrEvolution, rEvolución mundial.

DEMOCRACIA REAL ¡¡YA¡¡
Basta de hipocresías, el dinero lo es todo: Compra los gobiernos, las leyes, los medios de comunicación... Nosotr@s decimos ¡¡basta¡¡ y queremos QUE SE DEN RESPUESTAS A LAS NECESIDADES REALES DE LA GENTE. Tenemos derecho a OPINAR Y DECIDIR ENTRE TOD@S, y no que unos pocos decidan por nosotr@s. 
Los políticos elegidos democráticamente de forma directa tienen que representar fielmente la voluntad de l@s ciudadan@s y estar a su servicio. La soberanía reside en el pueblo y en todo momento tenemos que estar vigilantes. Aspiramos a que todas las leyes sean sometidas a Consulta Popular o referéndum. Para que no seamos traicionados, exigimos QUE LAS PROMESAS ELECTORALES SE CUMPLAN y no se cambien por la imposición del dinero y los poderosos. 

QUE NO, QUE NO, QUE NO NOS REPRESENTAN:
Gandhi nos dijo: “La violencia sólo engendra más violencia”.
La violencia y manipulación de los estados y poderes fácticos contra las personas nos indigna. Los políticos del sistema están vendidos al “monstruo” de los mercados de capital, a los ricos, y por tanto quieren acallar nuestras voces para seguir viviendo a costa de nuestro silencio. A veces con imposición y violencia, de forma injusta, incumpliendo sus propias leyes, violando los más elementales derechos humanos. Utilizando a la policía y si es necesario a los ejércitos, formados por gente nacida y pagada por el pueblo, contra el propio pueblo. “Contra tu violencia mi paz, contra tu porra mi palabra”. Si no nos quieren llevar al caos, a la destrucción, que escuchen nuestras voces y que se unan a esta rEvolución alegre y participativa. “No hay pan, para tanto chorizo”.

PLENO EMPLEO Y TRABAJO DIGNO ¡¡YA¡¡. 
José Luis Sampedro nos dice: “Os animo a avanzar en la lucha hacia una vida más humana… encontraréis muchos obstáculos en el camino, pero está en juego vuestro futuro. El 15 de mayo ha de ser algo más que un oasis en el desierto; ha de ser el inicio de una ardua lucha hasta lograr que, efectivamente, ni seamos ni nos tomen por mercancía en manos de políticos y banqueros. Digamos NO A LA TIRANÍA FINANCIERA Y SUS CONSECUENCIAS DEVASTADORAS”.
NO A LA VIOLENCIA ECONÓMICA. No a la especulación y la usura. No a los paraísos fiscales. No a la acumulación de la riqueza, 50 grandes bancos y empresas multinacionales controlan el 50% de la economía del planeta. No al escandaloso reparto de beneficios de los que manejan el capital y las empresas, sin pensar en las trabajadoras y trabajadores, ni en l@s desemplead@s, ni en la miseria que provocan. No a la escandalosa diferencia de sueldos en una misma empresa, en un mismo país, y entre distintos países y regiones del planeta. ¡¡REDISTRIBUCIÓN DE LA RIQUEZA YA!!
Con una banca pública, sin intereses y al servicio de las personas. “La Banca siempre gana y no nos da la gana”. Democratización de las empresas. Que las trabajadoras y trabajadores también se unan y se organicen en asambleas. Que los beneficios de las empresas se dediquen a colocar parad@s de forma digna. Apoyo a sociedades y empresas cooperativas y de autogestión de las trabajadoras y trabajadores.

RESPETAMOS LA DIVERSIDAD:
La acción colectiva nos devuelve la voz, la fuerza, la justicia y la dignidad. Si queremos llegar a acuerdos comunes que nos lleven a la acción, tenemos que respetar la creatividad y la diversidad, y no imponer nuestro punto de vista. Cualquier tipo de imposición trata como un objeto al otro, y por tanto es violencia, y esta sólo limita, es innecesaria.
Apoyamos el libre pensamiento, respetando y favoreciendo la escucha activa de todas las opiniones y propuestas, para buscar entre tod@s, con la inteligencia del conjunto, lo que nos une, construyendo así el pensamiento colectivo.
Al igual que el respeto es lo que nos define, exigimos el respeto de nuestros derechos. Por lo tanto, “cuando una ley es injusta, lo correcto es desobedecer”.

PEDIMOS EL APOYO DE TODAS LAS PERSONAS, LAS ORGANIZACIONES Y COLECTIVOS QUE TRABAJAN YA, EN LA DIRECCIÓN DE UN MUNDO MEJOR Y MÁS HUMANO.

CAMBIEMOS LA HISTORIA: ¡¡DIGAMOS SÍ A LA HISTORIA¡¡
Agradecemos el ejemplo y la inspiración de tod@s l@s que lucharon de forma pacífica y activa a lo largo de la Historia para llegar hasta aquí. Pedimos el apoyo de toda la gente solidaria para continuar en esta tarea. Luchando junt@s dejaremos un mundo mucho mejor para tod@s. Tenemos las cualidades y la fuerza para cambiar la Historia. Es el momento de actuar. 
¡¡Junt@s podemos!! ¡¡OTRO MUNDO YA ESTÁ AQUÍ!! 
Con asambleas en las asociaciones, los centros sociales, los institutos, las universidades, las empresas, las cooperativas, los barrios, los pueblos, las ciudades… 

LAS PLAZAS SON UN SÍMBOLO DEL ESPÍRITU QUE NOS UNE A TODOS LOS SERES HUMANOS:
NO QUEREMOS PALABRAS VACÍAS.
Hemos producido entre tod@s un proceso único y novedoso que con nuestro esfuerzo puede sentar las bases para una verdadera rEvolución cultural, social y personal. Una rEvolución de tod@s y para tod@s, que pone como valor central al ser humano y tiene como metodología la 
noviolencia activa.
Para que esto perdure en el tiempo necesitamos organización, pero no una organización burocrática, sino una organización basada en una comunicación humana, que nos enriquezca y nos deje crecer junt@s. Una comunicación que no nos lleve a la desesperación o separación, una comunicación basada en el respeto, que nos mueva a la acción. 
Por eso, os proponemos que aquí y ahora, pensemos en las dificultades que hemos tenido y lo que hemos aprendido de ellas… 
Ahora rescatemos esos buenos momentos que nunca olvidaremos ni nosotr@s, ni el mundo... 
PORQUE ESTO NO ES UTOPÍA, ESTO ES REALIDAD.
¡¡TOD@S A PARTICIPAR¡¡
¡¡EL FUTURO ES NUESTRO¡¡


 


¡¡TOD@S A LAS PLAZAS¡¡

 
Vídeo: You tube Manifiesto de l@s jóvenes tod@s a las plazas
http://youtu.be/zhI-qK_klJM
Facebook: Manifiestodelosjovenes Todosalasplazas